A gazdaságossági szempontok azt követelik meg, hogy az üzem lehetőség szerint központi helyre kell, hogy kerüljön a nyersanyag-előállítás, a beszerzés, a munkaerő, valamint nem utolsó sorban a piac területi elhelyezkedését tekintve.

A hűtőházak területkijelölésének ezért alapvető gazdaságossági szempontja az, hogy a feldolgozandó nyersanyag beszállításának és a fogyasztókörzet ellátásának együttes szállítási távolságai a lehető legrövidebbek legyenek.

Fő létesítmények

Ide tartozik az előkészítő, termelő-feldolgozó üzemrész és a hozzájuk kapcsolódó raktárak, vagy a fő tevékenységet végző hűtők, hűtőtárolók, fagyasztók.

A hűtőipari üzemek jelentős részénél a termelés az egész év folyamán folyamatos, bár eltérő mértékű. A növényi termékekkel dolgozó üzemeknél jelentősebb „szezonalitás” jelentkezik. A húsfeldolgozással és a baromfival is foglalkozó üzemek termelése egyenletesebb. Ez azonban az építészeti kialakítást csak kis mértékben befolyásolja. A kiszolgálóegységeket: az öltözőt, a feldolgozót a csúcsra kell méretezni.

Az üzemi épületek egy része előre gyártott vasbeton vagy vasszerkezettel, pillérvázzal épül. A pillérállás leggyakrabban 6×12 m vagy 12×12 m. A hűtőiparban gyakori mód a paneles építési mód. A csarnok jellegű üzemi épületrészek (feldolgozók) 5-6 m tiszta belmagassággal készülnek, míg a hűtőtárolók a 8-12 m belmagasságot is elérhetik. Az egységes vázszerkezetnek különösen a nagy alapterületű, ún. tömbösített, földszintes üzem esetében van jelentősége – ilyen a legtöbb modern hűtőház –, mert az építkezést egyszerűsíti és gyorsítja. A könnyűszerkezetes építési mód a hűtőházaknál, az új létesítményeknél csaknem egyeduralkodó. Ezeknél a korrózió elleni védelem és a higiéniai előírásoknak megfelelő kialakítás ma már megfelelő.

A padlóburkolatokkal szemben a szennyező hatásokon kívül az erős dinamikus igénybevételekre való megfelelőség követelménye is fennáll, ezért nagy szilárdságú lapburkolat (keramit) vagy összefüggő csiszolt (acélforgácsos) betonfelület szükséges. A nagy szilárdságú beton adalékanyaga is kemény anyagú, kopásálló kell, hogy legyen.

A fagyos ( – 15 -40 oC alatti hőmérsékletű) tárolóknál és a fagyasztóknál ill. sokkolóknál különleges kialakítás és talajfagyás elleni védelem valamint talajfűtés is szükséges. Mindezen követelményeknek megfelelő padlóburkolatot aljzatbetonra műgyanta anyagú – akár utólagos – érdesített bevonattal is lehet készíteni, nem csekély költséggel. A hűtőházaknál a külső vázszerkezet is elterjedt, belső panel szigeteléssel (ún. doboz szigetelés).

Ezzel a párazárás, tömörség és szigetelés is hőhídmentesen megoldható. A falakra a higiéniai előírások érvényesek, főleg a feldolgozók esetében (világos, mosható falburkolat, tisztítható nyílászárók). A hűtőtárolóknál a poliurethan habosítással készített, mindkét oldalon sík vagy trapéz profilú fémlemezzel burkolt panelek elterjedtek. Ezek gyorsan szerelhetők, megfelelő szilárdságúak. Sokféle gyártmányú, típusú, vastagságú panel van nálunk is forgalomban.

A hűtőiparban az üzemi épületben a technológiai feldolgozás nagyobb, összefüggő, egy légterű helységek elrendezésének alapelve az, hogy a technológiai feldolgozóvonalak lehetőség szerint egyenes vonalúak, kereszteződésmentesek és rövidek legyenek, a személyközlekedés minimális, az áruszállítás optimális mértékű legyen. A hűtőházakat külföldön is és nálunk is általában oince nélküli megoldással készítik, a csővezetékeket a csarnok terében, kívül, az árnyékoló tető alatt vagy a tetőtérben vezetik rendeltetési helyükre.

Technológiai hűtőházak

A technológiai hűtőházak gyorsan romló élelmiszert előállító vagy feldolgozó üzemhez kapcsolódnak, pl. vágóhidak, húsfeldolgozó üzemek, baromfi-feldolgozók, tejüzemek, konzervgyárak, sörgyárak stb. Ezekben a hűtőházakban megvannak a termelés technológiájához és folyamatossághoz szükséges feltételek, gépsorok és ezek mellett a hűtés, pl. vágóhídi előhűtők a frissen vágott meleg húsok lehűtésére, a vágóhídi húshűtő friss marhahús érlelése céljára, vagy a konzervgyári hűtőházak feldolgozásra kerülő nyersanyagainak és félkész termékeinek átmeneti tárolása céljaira stb.

A technológiai hűtőházak sok esetben a gyártási folyamatokhoz alkalmazkodóan egész különleges hűtőtechnológiai feltételeket igényelnek, ennek megfelelően a hűtőteret, a hűtőberendezést, az anyagmozgató eszközöket az adott cél elérése érdekében alakítják ki.

Hűtőházak, termek, hűtőkamrák, fagyasztók fagyásra nem veszélyes talajra telepítése

Elvileg az a legelőnyösebb megoldás, ha a 0 oC alatti hőmérsékletű tereket úgy telepítjük, hogy az nem jár talajkifagyással, illetve annak veszélye sem áll elő. Azok a talajok, amelyekben a talajszemcsék túlnyomó része, legalább 95%-a, 0,3-0,5 mm-nél nagyobb és nem vízáteresztők, alkalmasak lehetnek a talajfűtés nélküli telepítésre. Ilyen talajszerkezet lehet az agyag, az iszapmentes homok és kavics valamint a nem porladó kőzettörmelék.

Ezekből az anyagokból a fagyásra nem hajlamos talajszerkezetet talajcserével is elő lehet állítani. Ez a megoldás azonban csak akkor gazdaságos, ha a fagyásveszélyes talaj, amelyet ki kell cserélni és fagyásra nem hajlamos talajjal kell pótolni viszonylag vékony rétegben, legfeljebb 1-2 m vastagságban van jelen a hűtött terek létesítése helyén.

A fagyásra nem hajlamos talajszerkezettel kapcsolatban általában az egyik probléma, hogy van egy bizonytalansági faktora. A talajvízviszonyok az idő folyamán változhatnak, és így a létesítmény alatti talaj fagyásveszélyessé alakulását segíthetik elő. A másik probléma, hogy a hűtős létesítmények helyét nem lehet a talajadottságokhoz igazítani. Ezért ez a telepítési mód viszonylag ritka. Fagyásra nem hajlamos talajra telepítéskor a padló hőszigetelése egyes esetekben elvileg elmaradhat.

Ennek a megoldásnak a gazdaságossága azonban még akkor is megkérdőjelezhető, ha a talajból jövő hőáram állandósult állapotban olyan kicsi, hogy nem teszi szükségessé a padló hőszigetelését. Az állandósult állapot eléréséig, azaz a létesítmény alatti (nem fagyasztható) talaj lehűléséig ugyanis sokszor meghatározhatatlan, óriási mennyiségű – talajból származó – hő elvonásra lehet szükség, a talajösszetételtől függően. Itt is az a helyzet áll elő, hogy a hűtés költségeit előbb vagy utóbb meg kell fizetni vagy beruházási költségként a padlószigetelés létesítésével vagy anélkül később, üzemeltetési (villamos energia, karbantartási stb.) költség formájában.

Hűtőházak pillérekre, rámpaszintre telepítése

A hűtőház pillérekre építésének célja a padló és a talaj közötti légrés létrehozása. Műszakilag ez a megoldás tökéletes, de drága. A földszintre épített hűtőház építészeti előnyei (az olcsó alapozás, olcsó padlószerkezet) ilyen műszaki megoldásnál természetszerűleg elesnek, és igen nagy – több ezer kg/m2 – teherbírsú padlófödém építése válik szükségessé. Az építési költségeket még az is növeli, hogy ilyenkor a padló szigetelésének vastagabbnak kell lennie, mintha a padló a talajszinten lenne és más, talajkifagyást megakadályozó megoldást alkalmaznánk.

Emeletes hűtőházaknál a pillérekre építés elvét valósítják meg, ha a legalsó szinti helységek nem mély, hanem 0 oC vagy annál nagyobb hőmérsékletűek. Meg kell azonban jegyezni, hogy emeletes hűtőházakat – a könnyűszerkezetes illetve a panelfalas építési módok és a hűtőházon belüli modern raktározási, rakodási technológiák miatt – napjainkban már nem igen építenek.

A hűtőházi rámpaszintre emelése a rakodás, árumozgatás megkönnyítése céljából növeli ugyan a létesítmény beruházási költségeit, de azzal az előnnyel is jár, hogy a talajfűtés elmaradhat. Ilyenkor a hűtőház altalajban illetve rámpában lévő betonjai, az ún. támfalak között mesterségesen olyan talajt lehet létrehozni, amelynek a vízáteresztő képessége nulla.

Hűtőajtók

A továbbiakban csak a mesterségesen hűtött terek (hűtő- és mélyhőmérsékletű tárólótermek, fagyasztó-berendezések, előterek) azon ajtóit tárgyaljuk, melyeken keresztül az illető tér áruforgalomban bonyolódik. Az olyan ajtókkal tehát, melyek más célokra, pl. a folyamatos fagyasztó-berendezések, battériaszekrények, folyadékleválasztó terek szerelési, karbantartási munkáinak, a leolvasztásoknak stb. az elvégzésére szolgálnak, nem foglalkozunk. Fontosabb követelmények a hűtőajtókkal szemben:

• az ajtólapnak megfelelő szigeteléssel kell rendelkeznie a hőveszteségek csökkentése és a külső felület nedvesedésének, illetve deresedésének elkerülése végett,
• az ajtó nyitott állapotában fellépő hőveszteségeket a lehetősé szerint kis értéken kell tartaniuk,
• megfelelő szabad keresztmetszettel kell rendelkezniük az áruforgalom akadálytalan lebonyolítására,
• zárt ajtó kereténél és a padlón biztosítaniuk kell a tömör zárást és a lefagyás mentességet,
• könnyen kezelhetőeknek kell lenniük és legyen a nyitást belülről is lehetővé tevő szerkezetük,
• megfelelő anyagból kell készülniük, és elég szilárdnak kell lenniük a deformáció elkerülése céljából,
• gépi mozgatású ajtóknál biztosítaniuk kell a balesetmentes működést valamint a rázáródás-védelmet.

A hűtőajtók fontossága, gazdasági jelentősége abból adódik, hogy a hűtőházak áruforgalmának rajtuk keresztül kell lebonyolódnia, viszont a hőveszteségeket, amelyek nyitvatartásuk során fellépnek, lehetőleg kismértékűre kell leszorítaniuk. A hűtőajtók fontossága az egész hűtőház gazdaságos üzemeltetését illetően a 20. század 60-70-es éveitől kezdődően nagymértékben növekedni kezdett, és ez a folyamat gyakorlatilag azóta is tart. Ennek okai az említett időszak technikai-gazdasági fejlődésével vannak összefüggésben.

Az egyik ok a nagyforgalmú, kereskedelmi jellegű hűtőházak előtérbe kerülése. Ma már napi 600-800 tonna áru ki-be mozgatása természetes és mindennapi feladat a közepes kapacitásúnak számító, 10-12 ezer tonnás hűtőházakban. A nagyobb forgalom nagyobb ajtóméreteket és több nyitva tartást tesz szükségessé.

A másik tényező a tárolási hőmérsékletek csökkentése a fagyasztott árut tároló hűtőházakban. A kezdeti -8 -12 oC-os tárolási hőmérséklete helyett -25 oC –on, sőt egyes országokban -30 oC-on tárolnak. Ez, a hőveszteségeket nyilvánvalóan növelő tényező, együtt járt – a forgalomemelkedés következményeként – a földszintes hűtőházak térhódításával, amelyekben a hűtőajtók vagy nyitott folyosóra, vagy közvetlenül a szabadba nyílnak.

A belső (tárolási) hőmérsékletek tehát süllyedő, az ajtók külső oldalán levő hőmérsékletek pedig emelkedő tendenciájúak. Az ajtó két oldalán lévő hőfokkülönbség tehát nagymértékben emelkedett, és ma már elérheti az 50-60 oC-ot is. A 0 oC-os vagy e fölötti tárolási hőmérsékleteken az említett hatások kisebbek, de ott is jelentkeznek

A hőveszteségek csökkentésének módjai

A hűtőajtók nyitása és nyitva tartása folytán fellépő hőveszteségek csökkentésének természetes módja az előterek alkalmazása. Ezekben a hőmérséklet mindenképpen alacsonyabb, mint a tárolótermekben illetve fagyasztókban tartott hőmérséklet, és a levegő (abszolút) páratartalma is alacsonyabb, így a hőveszteségek is jelentősen kisebbek lesznek.

Tekintve, hogy az előterek az energetikai előnyökön túlmenően egyéb (elsősorban egészségügyi, higiéniai) problémákat is megoldanak, ma már közvetlenül a szabadba nyíló ajtókat a legritkább esetben építenek (ha mégis, akkor speciális ajtókat), illetve előfordul a nyitott rámpák utólagos burkolása, így a burkolt rámpa lényegében előtérré válik.

Annak érdekében, hogy mind az energetikai, mind a higiéniai előnyöket még inkább ki lehessen használni, egyre több helyen alkalmazzák azt a megoldást, hogy be-ki tárolandó áru a járműből az előtérbe (esetenként a tárolóterembe) közvetlenül szállítható.

Ebben az esetben nagymértékben gátolhatjuk a hőmérséklet kiegyenlítődését fagyálló thermofüggöny (átlátszó PVC szalagkapu) alkalmazásával.

A hűtőajtóknál jelentkező hőveszteségek csökkentésének legkézenfekvőbb módja az ajtók nyitvatartási idejének csökkentése. Mivel azonban a forgalmi feladatok adottak, a célkitűzés csak az lehet, hogy az adott áruforgalom minél rövidebb ajtó-nyitvatartási idő alatt bonyolódjék le.

A nyitási illetve a zárási impulzust általában az ajtótól néhány méternyire kívül-belül elhelyezett, húzózsinóros kapcsolóval adják, de van már a targoncáról adott rádiójelre nyíló, illetve záródó valamint talajba épített érzékelővel ellátott nyitású ajtó is.

Igen jó megoldás az ajtónyitási veszteségek csökkentésére a hőzsilipek alkalmazása. A hőzsilip egy minden oldalról és felülről is zárt helyiség, amelynek külső ajtaja a hűtőajtó, a belső pedig általában kétszárnyú lengőajtó.

Előfordul, hogy a lengőajtót felfüggesztett gumi- vagy műanyag csíkok helyettesítik. A szintén gumiból vagy műanyagból készült lengőajtók jobbak, mint a gumicsíkok, mivel a (főképp szélnyomásból eredő) hőveszteségeket nagyobb mértékben csökkentik.

A lengőajtónál gondoskodni kell arról, hogy a targoncavezető az esetleg szemben jövő másik targoncát vagy embert észlelni tudja. Háromféle megoldás alakult ki. Az egyik az átlátszó illetve áttetsző anyagból készült ajtószárny. Vitathatatlanul ez a legjobb, de drága. A másik megoldás szerint az ajtószárnyakba kis ablakokat építenek be. A gyakorlat szerint ezek gyorsabban tönkremennek, mivel az ablakokat a targoncán lévő szabálytalan alakú áru (pl. félsertés) betöri, a lyukba az áru beakad és az ajtót letépi.

Jobb a félkör alakú nyílás a két ajtószárny középen. Ebben az esetben az áru beakadása és az ajtószárny ebből adódó letépése kizárt. A kisméretű, kb. 30 cm átmérőjű nyílás, mint a hőveszteség-forrás jelentéktelen. Igen fontos (akár csík, akár lengőajtó a záróelem), hogy anyag tárolási hőmérsékleten hajlékony maradjon.

Forrás: Hűtőipari kézikönyv

Mivel ezen hűtőberendezések a tárolt élelmiszerrel közvetlenül nem érintkeznek (és nem is érintkezhetnek), ezért a hűtőberendezések anyaga készülhet nem rozsdamentes anyagból is. Természetesen nem akadály, sőt pozitívum, ha a hűtőberendezések falfelülete ún. élelmiszerálló bevonattal kerül kialakításra.

Ez a bevonat készülhet PVC laminált acéllemez kivitelben, vagy előfestett acéllemezből. Minden esetben követelmény, hogy az alapanyagként felhasznált acéllemez horganyzott réteggel legyen felületkezelve, hiszen ennek segítségével kerülhető el a rozsdásodás és korrózió jelensége. A modern hűtőberendezések belső felülete készülhet rozsdamentes, vagy előfestett acéllemez használatával, illetve műanyag alapú kivitelből. A jelenlegi előírásoknak és követelményeknek mindegyik kivitel megfelel, egyedül az árban és a megjelenésben van különbség.

Nagyobb háttérhűtők esetén javasolt, hogy a polcelemek alumíniumból vagy műanyagból, esetleg rozsdamentes anyagból készüljenek. Ezzel a polcok élettartamát növeljük, hiszen a rendszeres árumozgatás a festett kivitelű polcokat hamar leamortizálja.

Hátránya lehet a festett kivitelnek nagyobb méretű hűtők és hűtőkamrák esetén, hogy mechanikai sérülés esetén – amennyiben a horganyzott felületkezelés is sérül – rozsdásodás indulhat. Ez jellemzően akkor fordul elő, amikor kézikocsival, targoncával, vagy guruló kocsival a hűtő lemezfelületét felsértjük. Ezt megelőzendő – erősen javasolt minden háttérhűtő esetén az ütközési zónán műanyag vagy fém ütközésvédelmet alkalmazni, hiszen a panelek és oldalfali elemek utólagos cseréje igen költséges megoldás.

Amennyiben mégis ragaszkodunk a rozsdamentes kivitelhez, akkor a gyártónál mindenképpen érdeklődjük, hogy lehet-e kombinálni a külső festett felületet egy rozsdamentes acél belsővel. Ezzel a kombinációval jelentős beruházási költséget takaríthatunk meg, hiszen a rozsdamentes acél bekerülési ára többszöröse a hagyományos anyagokénak (festett, szinterezett, PVC bevonatos acéllemez).

„Árajánlatot kérek egy 700 vagonos hűtőházra” vagy „40000 tonnás hűtőt szeretnék, legyen, szíves tájékoztatni a működtetéshez szükséges munkaerőről és az üzemcsarnok méreteiről.”
Először is leszögezném, hogy tervezés nélkül nem lehetséges a költségek előzetes kalkulációja. A kivitelezési ajánlatkérések ilyen szintű megnyilvánulása a projektet az első pillanattól a komolytalanság bélyegével látják el. Ezer kérdés merülhet fel mind a tervező, mind a kivitelező részéről. Milyen méret, milyen technológia, terek megoszlása, szociális blokk, áruforgás, hűtési igény, stb… Persze a tervezés pénzbe kerül, de remélhetőleg nem a tervezési költségektől fog egy több tízmilliós vagy még nagyobb beruházási igényű projekt függeni.
A tervezési fázis megkezdéséhez az alábbi adatokkal kell készülnie a beruházónak, aki – vélhetően – szakembere az adott beruházási területnek, tehát a legtöbb kérdésre tud válaszolni, a tervezéshez vázlatokkal és adatokkal készül.

A hűtőkomplexum tervezését a következő szakterületekkel együttesen célszerű előzetesen egyeztetni (ez függ attól, hogy csak tárolás, vagy feldolgozás is lenne):

• Élelmiszer technológus szakember (segít a hűtőház és élelmiszeripari technológia kidolgozásában, valamint elrendezési vázlatokat ad a tervezőknek)
• Hűtéstechnológiában jártas épületgépész és építész-tervező szakember (elkészíti az elképzelések alapján a terveket, amelyeket a kivitelezőknek át lehet adni)
• Hűtéstechnológiai tervező mérnök (hűtőgépészet méretezése, specifikáció kidolgozása az építész rajzok és technológiai rajzok alapján)
• - Energetikus szakember (energia fogyasztás és megtakarítási pontok a fenti szakterületek adatai alapján)

A hűtés szempontjából általában számos kérdés vetődik fel, amelyet érdemes már a tervezési fázisban tisztázni, mielőtt kivitelező cégekhez fordul a beruházó ajánlatkérési szándékkal.

• terek és kiszolgáló terek mérete és elrendezése, figyelembe véve a léghűtők igényeit (rakatok felett legyen hely a hűtésnek)
• kívánt hőfok (tárolási és esetleges lehűtési hőmérséklet)
• kívánt tárolási technológia
• betárolt áruféleség jellemzői
• tárolandó árumennyiség
• áruforgás (napi áruforgás)
• potenciális hőveszteségek
• betárolási hőmérséklet
• lehűtési hőmérséklet
• lehűtési időtartam
• hűtőtéri nyílászárók típusa (nyílóajtó, tolóajtó, szekcionált kapu, gyorskapu, stb)
• stb..

Ezen adatokat a fenti szakterületekkel egyeztetve a beruházók már konkrét elképzelésekkel kereshetik meg a kivitelező cégeket. Lehetőség van olyan megoldásra is, hogy a kivitelezést végző cég a fenti szakterületeket összegyűjtve megtervezteti a hűtőház komplex kiviteli tervét. Természetesen ennek mindenkor költsége lesz, de ez a tervezési költség elkerülhetetlen egy megközelítő vagy pontos beruházási költségigény kalkulációjához.

Gasztronómiai sokkoló:
Éttermi konyhák által használható sokkoló berendezések, amelyek kis kapacitásukkal a napi gyorslehűtési vagy sokkolási feladatoknak megfelelnek. Kifejezetten éttermi konyhák számára javasolt a használatuk, kompakt méretük és kis teljesítményük gazdaságossá teszi a használatukat. Jellemzően készételek vagy félkész termékek sokkolására használhatóak. A sokkolást követően az áru a háttérhűtő kamrákban tárolható a felhasználásig. Kapacitásuk jellemzően 10 kg – 50 kg.

Kocsis vagy tálcás sokkoló:
Nagyobb kapacitású élelmiszer előállító vagy feldolgozó üzemek jellemző berendezése. Kapacitása az egy regálos betárolástól a több regálos nagy teljesítményű gyorslehűtőig vagy sokkolóig terjedhet. A jellemző kapacitás az egy regálon betárolt áru 50-100 kg lehet, az összkapacitás pedig a regálok számának függvényében változhat. Gazdaságossági szempontból érdemesebb a betároló kapacitásnak megfelelő számú regált lehűteni egyszerre, így a túlzott hűtőteljesítmény szükségessége elkerülhető. A betárolt regálok hűtése jellemzően oldairányból történik, így megfelelő a termékek egyöntetű és egyidejű lehűtése.

Speciális kivitelű sokkoló berendezés amikor a felhasználó csak tálcákon tárol be, ez átmenetet képez a gasztronómiai és kocsis sokkolók között. A kocsis sokkolók kapacitása óránként néhány 100 kg, míg napi szinten néhány ezer kg lehűtésére ad lehetőséget. A ki- és betárolás történhet külön ajtón, így sokkoló alagút jellegű működtetést teszünk lehetővé, ahol az áruforgás egy irányban valósul meg. Nagyon jól testre szabható készülékek, a beruházási költségek a kocsis- vagy regálos sokkolók esetén minimalizálva vannak, hiszen ez esetben nincs szükség szállítószalagra vagy spirálrendszerre.

Spirálsokkoló:
Gyártósoron készített élelmiszeripari termékek sokkoló berendezése. Erre a célra épített kamraszerkezeten belül a termékek spirális úton vertikális irányban haladva kerülnek lehűtésre. A hűtés oldalirányból történik. A betárolásra jellemzően gyártószalagról az alsó ponton kerül sor, míg a lehűtés végén a spirálról egy csúzdán távoznak a lehűtött termékek. Csak darabos termékek hűtésére alkalmas. Kapacitása elérheti az óránkénti több ezer kg-ot is. Jellemzően magas ráfordítási igényű berendezés, amely tényleges nagyipari élelmiszer előállításra és annak sokkolására lett kifejlesztve.

Szalagos sokkoló:
Gyártósoron készített élelmiszeripari termékek sokkoló berendezése. A termékek horizontális úton egy szalagon haladnak keresztül a sokkoló alagúton, a szalag sebessége a lehűtési igény függvényében változik.
Jellemző használati területek: zöldségfeldolgozás, darabos húsáru hűtése (pl. húsgolyók), pékáru, stb. Fő jellemzője a nagy alapterületi helyigény és a magas beruházási költség.

Hasznosítási területek:
Élelmiszeripar:
A sokkolásos technológia az élelmiszeripar egyik legdinamikusabban fejlődő területe napjainkban. A sokkolás segítségével az előállított termék gyorsan lehűthető, állásidő nélkül továbbszállítható és emellett a termék megőrzi az eredeti kedvező tulajdonságait. A sokkolás használható akár készresütött termékek lehűtésére is, ezzel az előre gondolkodó élelmiszeripari üzemek időben felkészülhetnek a munkacsúcsokra (pl: ünnepek). A kelesztés megszakításos eljárás szintén lehetővé teszi a munkacsúcsokra történő felkészülést. Az így tárolt élelmiszerek, pékipari félkész termékek éppen a megfelelő időben kerülhetnek felhasználásra.
Gépipar:
Nem csak élelmiszeriparban használnak sokkoló és lehűtő kamrákat, hanem a gépiparban is, tesztelési célokra. Tesztkamrák segítségével könnyedén és gyorsan lehet szimulálni, hogy a betárolt anyag, vagy berendezés hogyan viselkedik a –30/–40 Cº-os környezetben.

Igényel az áru polc- vagy állványrendszert vagy nem?

Szintén befolyásoló tényező, hogy adott alapterületen milyen mennyiségű árut szeretnénk tárolni. Ha az alapterület adott, akkor csak felfelé terjeszkedhetünk.

Tehát a következő sarokpontok mentén kalkulálható a belmagasság:

• Milyen mennyiségű árut szeretnénk tárolni?
• Mi az adott áru egységcsomagolása?
• Rakat képezhető-e?
• Szükségünk van-e állványrendszerre?
• Mi a rendelkezésre álló alapterület?
• Kézzel, vagy gépi erővel tárolunk ki- és be?