Aktív és passzív tárolás lényeges különbségei

A robbanásvédelmi szakértőt kérdeztük.

Egyre gyakrabban merül fel az igény robbanásbiztos hűtőkamra vagy hűtőtér megtervezésére és kivitelezésére. Robbanásveszélyes anyagok a felhasznált és a tárolt anyagok függvényében szinte bármely iparágban előfordulnak. Ha jogszabály szerint tűz- és robbanásveszélyes tárolási módról van szó, több előírásnak és jogszabálynak kell megfelelni, mellyel a tervezés komplexitása is megnő. Ebben a cikkünkben annak járunk utána, hogy a tárolási módozat (régebbről aktív és passzív tárolásként ismert) mikor eredményez robbanásveszélyt.

Ha kiderül, hogy egy hűtőkamrában a tárolási módozat robbanásveszélyes, tervezéskor és kivitelezéskor lényegesen több előkészület szükséges:

• előzetes felmérés,
• villamossági tervezés,
• gépészeti tervezés,
• felülvizsgálat,
• robbanásvédelmi dokumentáció.

A téma aktualitása és mélysége okán felkerestünk egy robbanásvédelmi szakértőt, Koburger Márkot és az EX-ON Mérnökirodát.

Honnan tudjuk, hogy robbanásveszélyesnek minősül-e a tárolásunk?

Ha a tárolt anyag a hatályos Országos Tűzvédelmi Szabályzat három kategóriája közül az új rendelet szerinti fokozottan tűz- vagy robbanásveszélyes kategóriába tartozik, akkor következő lépésként a tárolási módozatot kell megvizsgálni annak eldöntéséhez, hogy valóban robbanásveszélyes tárolással van-e dolgunk.

Robbanásveszélyt befolyásoló tényezők:

• a tárolt anyag minősége és anyagjellemzői pl. biztonsági adatlap alapján (Material Safety Data Sheet),
• szellőzés,
• tárolás módja.

Alapvetően eltérő tárolási módozatnak számít az IBC tartály és a hordós tárolás.

Tárolási módozatok

A tárolás módja tehát alapvetően fontos szempont annak eldöntésében, hogy meg tudjuk határozni, robbanásveszélyes környezetről beszélünk-e. Önmagában a tárolás módja is tehet különbséget: ugyanazon anyag, ugyanazon környezeti körülmények között, de eltérő módon tárolva már eredményezhet robbanásveszélyes állapotot.

A tárolási módozat veszélyességének megállapításához az alábbiakat kell vizsgálni:

• Hol van a nyílás / kibocsátó forrás? A nyílás csak gőztérrel vagy a tárolt anyaggal is érintkezik-e?
• Kibocsátás esetén fel tud-e hígulni kellőképpen a kibocsátott anyag?
• Várható-e normál üzem mellett, hogy a tárolóból kifolyik az anyag?

Példának okáért hasonlítsunk össze kétféle tárolási módozatot:

• Hordós: A nyílás felül van, mely külső behatás nélkül nem mozdul el, így a hordó kibocsátási valószínűsége elhanyagolható. Mivel a gőztérrel érintkező felső nyílásból nem szivárog, nem csöpög a tárolt folyadék: nem feltétlen válik robbanásveszélyessé a tárolás.
• IBC tartályos: Alsó és felső csatlakozású tároló. Az alsó csatlakozás szivárgás vagy csöpögés esetén kibocsátó forrássá válik. Ez normál üzemben, munkatárs jelenléte nélkül is bekövetkezhet, ami miatt robbanásveszélyes állapot alakul(hat) ki.

Amennyiben a hűtött térben IBC tartályos tárolási módot választotta, akkor egy esetleges szivárgás (kibocsátás) esetén a kibocsátott anyag megfelelő szellőztetés nélkül nem tud felhígulni vagy eltűnni a zárt térben – vagyis robbanásveszély állhat elő. Ezért fontos figyelembe venni robbanásvédelmi szempontú kérdéseket is, melyek megoldásáért akár hozzánk is fordulhat!

Mit takarnak az aktív és passzív tárolási módok?

Passzív tárolás

A passzív tárolásra két egyértelmű szabványpont vonatkozik: TVMI (Tűzvédelmi Műszaki Irányelv) 13.1 és 13.2.

Passzív módon kizárólag éghető folyadékok tárolhatók és forgalmazhatók nyomásmentes állapotban, melyek:

• bontatlan, zárt, gyári csomagolásban vagy edényzetben, vagy
• szállításra minősített csomagolásban vagy edényzetben állhatnak rendelkezésre
• nyílása a csomagolás tetején van, mely csak a gőztérrel érintkezik.

Passzív tárolás nem vonatkozhat az aeroszolokra: a felső nyílás a benne lévő cső által találkozik a folyadékkal, mely meghibásodott szelep esetén szivároghat. Ezen felül a gőztérből a mechanikusan lezárt perem mentén is előfordulhat a gőztér szivárgása (nyomás alatti a “palack”).

A gyakorlatban a passzív tárolás vegyszerek esetén is hordóval vagy kannával valósul meg. Mivel így nem alakul ki robbanásveszély (a TvMI 13.2:2021.01.15. alapján a robbanásveszély elhanyagolható), nincs szükség robbanásvédelmi tervre sem. Eltérő feltételek esetén azonban szakértői vizsgálatra van szükség.

Aktív vagy passzív tárolás helyett ma tárolási manipulációt ismer a jogszabály

Az MSZ 15633-as szabványsorozat a robbanásveszélyes tárolási módot aktívként vagy passzívként ismeri. A TvMI 13.2:2021.01.15. ezt a fogalmat már tárolási manipulációként kezeli.

Tárolási manipulációnak minősül minden nem passzív tárolási mód: például a fektetett borospalack is. A gyakorlatban nem történik manipuláció, a szabvány szerint mégis kétféleképpen válhat robbanásveszélyessé az üzem:

• A folyadék érintkezik a záródugóval, tehát szivárgásra hajlamos lesz.
• A bor esetében kb. 8% fölötti alkoholszázalék esetén a lobbanáspont már 55 °C alatti. A szabvány szerint ez az a lobbanásponti érték, amely alatt biztosan robbanásveszélyesnek minősül az anyag.

Azonban extrém alacsony hőmérsékleten tárolva a jogszabályok szerint is kivédhető a robbanásveszély, megfelelő műszaki védőintézkedések tudatos betervezésével és üzembentartásával. Ennek eldöntéséhez azonban minden esetben minősített szakértői vizsgálatra és komoly mérnöki elemzésre van szükség.

 

Az aktív tárolási mód nem feltétlenül robbanásveszélyes

Nem passzív tárolás esetén fel kell kérni egy szakértőt, aki megvizsgálja a helyiség megfelelőségét és az anyag zárt edényből történő kilépésének lehetőségeit. A robbanásveszély fennállását 2 főbb dolog befolyásolja: a tárolás módja és a robbanásveszélyes térfogat.

A tárolás módja:

• mekkora kibocsátási keresztmetszete van az adott tárolóeszköznek,
• mekkora nyomás hatására távozik az anyag,
• megoldott-e a tárolóhelyiség szellőzése,
• stb.

A robbanásveszélyes térfogat: Ha a számítások azt eredményezik, hogy 100 liternél kisebb térfogatú a robbanásveszélyes közeg, akkor az nem számít robbanásveszélyesnek (ún. elhanyagolható robbanásveszély). Különösen az ilyen kis térfogatok esetében fontos a zónabesorolási számítások pontos elvégzése, mert a térfogatotaz alábbi anyagtulajdonságok erősen befolyásolják:

• halmazállapot,
• lobbanáspont,
• tenzió,
• forráspont,
• kibocsátási keresztmetszet
• stb.

Összegzésül a passzív tárolási mód a legegyszerűbb forma, hiszen a tárolóedényben lévő anyag nem érintkezhet a környezetével, ezáltal nem alakul ki robbanásveszély (vagy annak mértéke elhanyagolható lesz). Amennyiben az anyag folyadék formájában akár közvetett módon (kupak, dugó, lefejtési pont stb.) is érintkezhet a külvilággal, úgy már tárolási manipulációról beszélünk. Ez a besorolás több tényezőtől is függ, ami a tárolt anyaghoz, a tároló eszközhöz és a tárolási környezethez köthető. Amennyiben szabvány szerint robbanásveszélyesnek minősíthető a tárolási mód, úgy további tervezési és kivitelezési megoldásokra van szükség a biztonság eléréséhez.

Ha professzionális, ipari hűtéstechnika, akkor Hűtőépítő®

A Hűtőépítő®-nél évtizedekre visszanyúló, széleskörű tapasztalattal rendelkezünk Frilux hűtőkamrák, hűtött terek, valamint komplett tisztatéri rendszerek tervezésében, kivitelezésében, karbantartásában. Az egyedi tervezésű új rendszerek telepítésén túlmenően vállaljuk meglévő hűtőrendszerek és tisztaterek felújítását vagy cseréjét is.